A legnagyobb baranyai futball-ereklyegyűjtő

2009.08.21.

Ha csak egyetlen cipővel rendelkezne, akkor is lehetne irigyelni Molnár „Cimpa” Gábort, aki megszerezte Puskás Ferenc egyik csukáját. De a megszállott ereklyevadász egy aláírt labdával is rendelkezik Öcsi bácsitól. Meg 30 mezzel, több labdával, ezernyi képpel. De a gyűjtő nem pihen, tovább vadászik.

Molnár Gábor mindent megszerez a focimúltból, amit csak tud

Megszokott arc a Pécsi MFC Stadion utcai klubházában, a „Cimpa” becenévre hallgató fiatalember, aki nem csak nézi a játékot, de gyűjtő is, a javából. Egykori és jelenlegi válogatott labdarúgók mezeit, más egyéb tárgyait szereti a szekrényében tudni. Dedikált képekből már ezernél többet szerzett be, de nem lankad a lelkesedése.

– A legértékesebb darab valóban Puskás Feri bácsi egyik régi stoplisa lehet – mérlegelte a gyűjteményét Gábor. – Azt egykoron Balaskó Iván barátom kapta, amikor korosztályos focistaként, egy kispesti torna legjobbja volt. Magától a legendás futballzsenitől vette át a lábbelit, de megtudta, hogy én megszállott gyűjtő vagyok, ezért felajánlotta nekem.

– A dresszek között is akad értékes, meg különleges egyaránt!

– Az ifjabbik Dárdai Herthában viselt két meze, Ábrahám Attila egykori FIFA-játékvezető felsője, Illés Béla egyik nadrágja, egy mez, ami az 1960-as évek végén Juhász Istváné volt a Ferencvárosban, de hosszan lehetne még sorolni a különlegességeket.

Öcsi bácsi aláírt labdája mellett az egyik korabeli cipője áll

– Nem is beszélve Gerd Müller aláírt képéről. A német világbajnok (1974), világbajnoki gólkirály (1970.) sem hétköznapi focista volt.

– Vele személyesen nem futottam össze, de egy barátom volt egy gálameccsen, Münchenben, ahol a nemzet Gólgyárosa, (a germánok csak így hívják az egykori sztárt) első szóra, örömmel firkantotta oda a nevét egy képre. A haverok is tudják, mi a „cicám”, ezért szoktak segíteni a szerzésben.

– A nagy gálákon, hogyan szokott „besurranni” a legismertebb csillagok közé?

– Azért ez nem egyszerű. Általában hosszas szervezőmunka előzi meg, mert nekem el kell jutnom az öltözőfolyosóig, a játékos kijáróig. Szerencsére már vannak kapcsolataim, sok helyen a szervezők is ismernek, tudják, nem balhézni megyek oda, hanem „vadászni”.

– Mikor lenne elégedett, esetleg hagyna fel a hobbijával?

– Ha lenne száz mezem, akkor egy pillanatra megpihennék, de abba nem hagynám. Sok pénzt elvisz, de mivel nem dohányzom, vegyük úgy, hogy nekem egy a nikotin ára. Ami ráadásul meg is marad a szekrényemben, mert fel nem húznám őket, semmi pénzért. Ezek nem azért vannak, hogy viseljem, hanem azért, hogy nézegessem, megmutassam az érdeklődőknek, meg büszke legyek rájuk. A szenvedély már csak ilyen!

PPress