Kiss Zoltán monológja

2006.04.06.

Sem a film mellett, sem ellene nem szeretnék érvelni. Amikor elvállaltam a szereplést, tudtam, hogy része leszek a kampánykommunikációnak.

Amióta Fletó miniszterelnök lett, szinte kényszert éreztem, hogy tanúskodjak ellene. A pufajkásnak és az SZT-tisztnek sokkal nagyobb bűnei voltak, mint ennek a KISZ-titkárnak… de én őt ismertem. Először és szükségszerűen vagyok antikommunista, és csak véletlenszerűen gyurcsányi-fóbiás. Ezért úgy érzem, el kell mondanom a történetet. Aki mindezek tudatában is rá szavaz, tegye.

Van egy ország, egy program, ehhez pedig egy ember. Ahogy a program, úgy az ember is egy konstrukció. Előttünk áll a köztársaság őre, a tökéletes demokrata, az elegáns milliárdos. A múlt, az eredet a ködbe vész. Az első milliók születését, a MOTIM privatizációt, a sejtelmes nevű Kft-k trükközéseit üzleti titkok hálózata zárja el előlünk. Fletó jókor, jó időben, jó helyen állt. Nem is feszegetem ezeket a kérdéseket.
Ám rögvest előttünk terem a reform-ifjúkommunista, a ’80-as évek végén csetlő-botló KISZ KB-titkár, aki egy időre a gazdasági életbe vonul vissza remeteéletet élni, s aki szinte hetek alatt megszerzi magának előbb a pártját, aztán az országot. Politikai múltja annyira makulátlannak tűnik, hogy nevéhez már-már állandó jelzőként ragad a „demokrataság”. Titkait levéltárak mélyén lapuló jegyzőkönyvek, megsárgult újságpapírok őrzik.
A rendszerváltozás bepillantást engedett ezekbe a titkokba, a szeleburdi emlékezetet dokumentálható tények igazítják helyre.
A diktatúra morálisan egyszerű világ. Vele vagy ellene? A rendőrségi jelentésekből láthatjuk, hogy voltak megfigyelők és megfigyeltek, voltak akiket megkérdeztek a rendőrök, és voltak, akiket kihallgattak.
Fletó nem volt ügynök, Fletó nem törte senkinek a karrierjét derékba... Fletó egyszerűen – és az életében talán utoljára – rossz helyen állt. Aki ugyanis része volt a diktatúra elnyomó-gépezetének, azt az "okos nép" soha nem választhatja meg vezetőjének önként, saját akaratából. Fletó pedig azon az oldalon állt. A papírok ennyiről szólnak, nem többről. (Emlékeink ebben az esetben másodlagosak, szubjektívek, elhanyagolhatóak.) Rossz helyen, rossz időben... Mi tetszett magának ebben a „foglalkozásban” (ti. a KISZ-titkáriban) – kérdezte tőle Rádai Katalin a Mozgó Világ 2003. decemberi számában. Fletó így felelt:
„– Az, hogy kaptam havonta 3700 forintot, és ettől nagyon boldog voltam…”
Ma már hantázhat bármit, mondhatja lassan avagy gyorsan, a szememben esélytelen.

Fontosnak tartottam mindezt elmondani most, hogy Gyurcsány Ferenc demokratikus legitimitás révén próbálja hozzákötni magát a puccsal bevett miniszterelnöki székhez. A hétvégi parlamenti választás lesz az első alkalom, hogy pártkongresszusnál szélesebb körben lehet majd rá avagy ellene szavazni. Ebből az alkalomból a választóknak jó tisztában lennie azzal, hogy Gyurcsány Ferenc demokratikus elkötelezettsége korántsem makulátlan. Nem hiteles a magát demokratának tartó Gyurcsány – annak alapján, ahogy én ismerem őt, állíthatom: a hatalmi arrogancia az igazi arca. (Ez szerintem a tegnapi TV-vitában is egyértelműen megmutatkozott.) Engem nem érdekelnek a milliárdjai: a Kádár-rendszer restaurációjára tett kísérletet azonban nem tűrheti egyetlen jó érzésű ember sem, akinek jelent valamit a rendszerváltozás.